Ubaidat Zsófi - írói oldal

Online publikációim

2018.

A vendég, Porcelánszív Irodalmi Folyóirat
Megnézem

2017.

A kóbor macska, Porcelánszív Irodalmi Folyóirat
Megnézem

2016.

Szebb jövő, Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház
Megnézem

2014.

Modernkori tragédia, Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház
Megnézem

Kötődés:

"Egy magyar lány és egy jordániai fiú szívszaggató és őszinte szerelmi története, amely nehézségeken, harcokon és különböző kultúrákon keresztül ível a kiteljesedés felé. Ha a különleges és szenvedélyes szerelmi történetek rabja vagy, akkor ideje elutaznod a Kötődés világába, amely tabukat döntöget és szíveket rabol el egyidőben. "

ISBN 978-615-6355-15-7

ePUB – ISBN 978-615-6355-16-4

Első fejezet
Előszó: „ Allah a Kegyelmes, az Irgalmas nevében … és megjutalmazza őket türelmükért, amellyel elviselték a próbatételeket, és állhatatosan kitartottak a jótettekben, és kerülték a rossztetteket, egy Kerttel, a Paradicsommal és benne az örök boldogsággal és selyemmel, amelyből az öltözékük fog készülni.” Idézet: A Kegyes Korán értelmezése és magyarázata magyar nyelven című könyvből.
Jelentések: Jennabi: szivacs anyagú, anyaggal bevont ülőhely. Mint a kanapé, csak a földön van. Jamil: szép (fiú) Jamila: szép (lány) Habibi: édesem (fiú) Habibti: édesem (lány) Israb gaowha: kávét inni Inshallah: Ha Allah is úgy akarja. Az ő segedelmével.
Mohammad Ülök a megszokott helyemen a nappaliban, a konyha előtti jennábin. Iszom a kávém, és rágyújtottam egy cigarettára. A szokásos tevékenységem ébredés után. Nagyot szívok a cigimbe és élvezem a kávé ízét. Jó ez a csend most… Egyedül vagyok. Ez is ritkaság, bárcsak több ilyen alkalom lenne. A gyerekeim és a feleségem elutaztak az apósomhoz, ezért van csend és egy kis nyugalom. Különben ha itthon lennének….hát akkor minden van,csak csend nincs. Imádom a gyerekeim, az életem adnám értük, a feleségemet is szeretem, de sokszor úgy érzem, rossz helyre születtem. Elmegyek fürdeni és elvégzem a reggeli imám. Úgy érzem, makulátlan vagyok, pedig….. belül ..kínlódom. Próbálom kikapcsolni a gondolataim és magamra koncentrálni kicsit. Mostanában ez úgysem nagyon történt meg. Minden az én nyakamba szakadt. A testvéreim hülyeségei, a sok munka, járjak edzésre, legyek nagyon jó a meccseken, legyek tökéletes apa, na meg a TÖKÉLETES FÉRJ ezt mind így, harminchárom évesen. Tudom, hogy ezt nevelte belénk már létezése óta az iszlám, amiben élek, de sok minden változott és sok mindent csak mondunk, hogy hogyan helyes, aztán persze mindenki az ellenkezőjét teszi. Vagy nyíltan, vagy titokban. Bár a nagyobb botlások hatalmas drámával járhatnak, ezért is jó, hogy azért a nők függnek tőlünk valamilyen szinten. Anyagilag biztos! Legalábbis az én környezetemben. A nők otthon vannak, nevelik a gyerekeket, sorban szülik őket. Aztán meg szeretnek követelőzni, kell a pénz a szép ruhákra, ékszerekre, meg mindféle francra, csak ebben az országban rohadt nehéz. Ha nem keresnék ilyen keveset, akkor egyszerűbb lenne. De így nem egyszerű eltartani egy feleséget, meg a gyerekeimet. Az, meg hogy dolgozzon, persze fel sem merülhet. Egyrészt nem engedném, másrészt nem is lenne rá hajlandó. Kényelmes, na, ez a helyzet. Oké, míg a gyerekek kicsik, nagyon sok a munka velük, meg ott a háztartás is, de amikor már nagyobbak, mehetne.
De nem teszem szóvá, így is mindig én vagyok a rossz, ha éppen nincs elég pénzem egy újabb hóbortra. A kurva életbe, ilyenkor néha eltűnnék valahová. Akár egy másik országba is. Na, igen, másik ország. Ott van, igen, ott van egy másik országban egy rész belőlem. Jó néhány ezer kiló méterrel messzebb. A szívem, egy része ott dobog. Ez a másik, ami miatt nem tudok nyugodt lenni. A vallásunk nem teszi lehetővé, hogy házasság előtt ismerjünk más nőket. Mi abban szerencsés helyzetben vagyunk, hogy magunknak választunk párt. Megtetszik valaki, ezt elmondjuk otthon, elmegyünk a családhoz beszélni, és ha kölcsönös a szimpátia, akkor lehet szó eljegyzésről. Eljegyzés után találkozhatunk, de csak szülők, társaság előtt. Kettesben nem. Mióta az internet ekkora szerepet játszik mindenki életében, persze ez is másképp alakul, de nyitottan nem lehet ilyen dolgokat csinálni. Beszélgetni, képeket küldeni, ez a plusz boldogsága egy itteni férfinek. Őt pedig….hát túlkésőn ismertem meg. A nagybátyám lánya…. Nagybátyám már fiatal korában elment Magyarországra tanulni. Ott is maradt az egyetem után. Lett egy gyereke. Egy lány, illetve már nő. Nő, de az az ízig, vérig értelemben! Halálos… már csak a pillantása is. Olyan tűz van benne, hogy elolvadok, ha közel vagyok hozzá. Ez már rég kezdődött….. Ő azt sem tudta, hogy én ki vagyok. Nagy a család, mindenkinél sok gyerek van. Kisbaba volt, amikor itt volt a szüleivel, abból semmire nem emlékszik. Én sem emlékszem rá, mert csak három évvel fiatalabb nálam. Aztán nem volt utána, hosszú évekig. Én írtam neki Facebookon, próbáltam vele kapcsolatba lépni, mikor még nem volt meg a feleségem, de nem nagyon nyitott felém. Aztán évek múlva, valamiért elkezdtünk beszélgetni. Angolul, mert ő nem tud teljesen arabul. Ezek a beszélgetések videó hívásokba mentek át, aztán elkezdett izzani a levegő. Ha láttam, hogy jelentkezett, azonnal összeugrott a gyomrom. Allaaaaaah, ez a nő kikészít. Hogy tud nézni, hogy tud mosolyogni. Tudtam, hogy bűn, amit teszek, de magával rántott ez az érzés teljesen.
Kezdtük egymást megismerni, megkedvelni. Csak igen, a baj ott volt, hogy nekem feleségem lett. Ami nem is lenne probléma, ha nem azt érezném, amit érzek. Amikor közölte, hogy eljön az apjával, azt hittem, hogy elájulok. Boldog is lettem és rettentő izgatott. Élőben is olyan lehet, mint a képeken? Hosszú fekete haja, aranybarna szeme, kerek formák. Olyan, mint a videó hívásokban? Mi lesz, ha itt fog állni előttem hús- vér nőként? Aztán eljött. Mindent felforgatott. Mindenki várta, az egész hatalmas család már tűkön ülve várta ezt a napot. Aztán egy forró, nyári napon megérkezett. Dolgoztam, nem tudtam egyszerre rohanni, másnap érkeztem meg csak a faluba. Mindenhonnan az ő nevét hallottam. Megjött, itt van, milyen kedves, mosolyog, mindenkivel közvetlen. Közvetlen? Na, én megmutatnám neki, hogy kivel legyen közvetlen. Másnap írtam neki, kicsit féltem. Kicsit? Igazából a gyomrom teniszlabda méretűre zsugorodott össze. Végre látom? El sem hiszem és bassza meg olyan kacér szöveget lejtett, hogy majdnem attól felállt a farkam. Mindenestre jól kicsíptem magam, a legjobb ruhám, parfümöm rajtam, anyámnak feltűnő is volt ez az alapos öltözet. A feleségem a szüleinél volt, amit nem bántam, főleg most, bár lehet terelte volna a gondolataim. Aztán elindultam. Gyalog mentem, kellett az idő is, meg a friss levegő is. Este volt már, nem volt az a nagy hőség. Imádom, hogy ilyenkor éjjel ilyen jó idő van. Nappal meg hatalmas hőség. Itt hamar sötétedik nyáron is, de ilyenkor pezseg az élet az utcákon. Barátok, rokonok mennek át egymáshoz, családok sétálnak, gyerekek játszanak, fociznak az úttesten, hangoskodnak. Kertekben, udvarokban ülnek az emberek, körülöttük kisgyerekek játszanak. Fiatal fiúk csapatokban bandáznak . Az üzletek, vendéglátóhelyek, délután nyitnak és sokáig nyitva is tartanak.
Ahogy sétálok, az arcomat fújja a szél. Jól esik ez most, nagyon, a Hold pedig óriási és világossága betölti az utcát. Éppen a zölden világító mecset mellett van. Kint ültek a ház előtt. Millió ember közül is sikerült kiszúrnom. Persze hijabot sem visel, mint a többi nő, de ha burkában lenne is kiszúrnám millió ember közül is. Hú, bazd meg, a szívem a torkomban dobog, ahogy közeledem. Anyám mellett ül. Két fontos nő a számomra, egymás mellett. Aztán látom, anyám szól neki, hogy jövök. Akkor felém fordult az arca, rám nézett és szégyenlősen elkapta a fejét, de egy mosolyt dobott, azt az igazi mosolyt, amit megszoktam tőle. Nálunk puszival nem üdvözölhetjük egymást, így kezet nyújtottam neki, majd anyám átadta a helyét. Mellé ültem. Ó, te jóságos Allah, meg az összes létező univerzum, hát mi ez az illat? Mi ez a bőr? Teljesen más, mint a többi nőnek. Ilyet nem éreztem, mióta élek. Azonnal megigazítottam magam a székben, hogy ne vegyék észre, a farkam azonnal keményre duzzadt, a szívem már a fülemben dobogott. Mit tesz velem? Ki ez a démon??? Aztán ahogy rám nézett és beszélt hozzám, mozgott a szája, majd szélesre tátva nevetett. Ahhhh, elképzeltem a látványt, milyen lehet, mikor a farkam a szájába van. Akkor is így mosolyognál, kislány?Zavarba ejtő közvetlenséggel volt felém. Ezért maradt meg minden egyes mozzanat az első találkozásból. Ez a NŐ kell nekem, eldöntöttem, bármi áron. Ismerve az arab mentalitást, aki ideges sem ideges igazából. Türelemmel várunk mindenre, amolyan lassú víz, partot mos módon. Ezt is Ő mondta nekem. Eszembe nem jutna ilyen hasonlatot kitalálni. Micsoda furcsa egy nemzet lehet az övé. De szívesen megismerném az országát, az országát is! Minden nap írtam neki, szinte folyamatosan éreztem az illatot, amit ontott. Előttem lebegtek a szemei, amikkel ha az én szemeimbe nézett, láttatta a zavartságát, a vágyat. Imádtam azt a kislányos tekintetet. Olyan jó lett volna kettesben. Ezt ugye nem tehettük meg.
Egyik este, mikor meglátogattam, behívott a házba, hogy szeretne adni valamit. Rengetegen voltunk. A felnőttek, nagyobb gyerekek kint ültek, a picik bent játszottak az egyik szobában. Az, hogy behívott persze csak egy ürügy volt, de jó ürügy. A szobába hívott be, én meg vakmerően mentem utána, mit sem törődve másokkal. Akkora tűz volt közöttünk, hogy egész Jordánia leégett volna tőle, ha lángra kap, de a Holt- tenger is vörösen izzott volna. Kinyitotta a száját, nézte az enyémet, jött volna felém, amikor nagynéném megzavart, én meg beijedtem és gyorsan kirohantam. Hatalmas balhé lett volna, ha valami történik és pont meglátják. Baaaaaaasssszaaaaa meeeeg. Majdnem szétcsattantam, annyira kívántam az érintését, a csókját, az ölelését. Mindent megadtam volna érte, de hidegzuhany volt mindig, ha ránéztem a feleségemre. Micsoda balszerencse. Ez is csak az én szerencsétlenségem, hogy olyankor találkoztam Petrával, amikor már késő volt. Persze lehetne 4 feleségem is. A véremmel nem is lenne gond, de a pénz? Az a kurva pénz. Sosem lesz annyi pénzem, hogy ezt a nőt megszerezzem magamnak! Ha beleszakadok sem. Azt az egyet is elég eltartanom, meg boldoggá tennem ilyen téren. Ki KELL vernem a fejemből! Visszamentünk a többiek közé, de gondolatokban én teljesen máshol jártam. Ő lazábban vette az egészet, mert mosolyogva beszélgetett, én inkább feszült voltam. Nem akartam még a gondolataimba sem tudni őt. Nem szabad, nem lehetek hülye. Magamnak ártok ezekkel a kibaszott gondolatokkal. Próbáltam lekötni magam az edzésen száz százalék helyett kétszázzal edzettem. Túltengett bennem minden érzés, amit valamilyen módon ki kellett magamból adni. Így teltek a napok is, míg itt volt. Egyik délután egyedül voltam otthon. Feleségem a városban volt a nőkkel, a tesójának volt diplomaosztója.
Previous
Next

Rólam- Ubaidat Zsófia

 Ubaidat Zsófia vagyok. Édesapám Jordán, édesanyám Magyar. Népes családom él Jordániában és más arab országokban. Jordánia számomra a második otthonom. Innen jött az ihlet az első könyvemhez, a Kötődéshez is. Az irodalom kisgyermek korom óta meghatározó szerepet játszik az életemben. Kezdtem a mesekönyvekkel, amiket édesanyám mesélt nekem, aztán jöttek az óvodában, iskolában tanult versek, könyvek. Tinédzser koromra kezdtem el még jobban imádni a könyveket és akkoriban nagyon-nagyon sokat olvastam, nagyon sok verset írtam. Mindig is bennem volt a gondolat, hogy milyen jó lenne könyvet írni. Elkezdtem és csak írtam és írtam, míg nem megszületett az első könyvem, Kötődés címmel.

 Ez a 2021-es év sok mindent tartogatott a számomra. Kiadásra került a könyvem és elértem a célsúlyomat a két éve tartó életmódváltásomban.

Két év alatt 70 kg-ot fogytam tudatosan. Mivel a sikeremet látva sokan megkerestek, hogy segítsek, úgy gondoltam, hogy akkor tudok igazán segíteni, ha elvégzek egy iskolát, mely megadja az alapokat is, nem csak a saját tapasztalataimat tudjam átadni, hanem azt is, ami tudományos tény. Számomra a Dia-wellness termékei hatalmas segítség az életmódváltásomban, és ettől a cégtől kaptam egy lehetőséget, hogy segíthessek másoknak és most már, mint dia-wellness mentor is tevékenykedem.

Az írás és a táplálkozási tanácsadás bár távolinak hangzik egymástól, mégis összevág abban, hogy tudok adni az embereknek.

A könyveimmel szeretném az olvasókat elvarázsolni, szeretnék adni egy olyan élményt, melynek hatására egy teljesen más életbe érzik magukat és szeretnék adni a könyveimmel érzelmeket, lélekre ható gondolatokat, mindent, amit csak szavakkal adni lehet.

Táplálkozási tanácsadóként szeretnék segítséget adni az embereknek, hogy lehet úgy életmódot váltani, fogyni, hogy mellette nem kell megvonni semmit sem magunktól, megtanítani őket jól és helyesen enni.
Szeretnék hitet adni neki, hogy nekik is sikerülhet.